Ausztria Anglia Cseh-és Morvaország Dánia Észtország Finnország Hollandia Lengyelország Lettország Litvánia Németország Norvégia Svédország

TAGSZERVEZETEINK / LITVÁNIA


Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetsége
Lietuvos Stepono Batoro Vengru Kulturos Draugija


Az 2001-es népszámlálás alapján Litvániában mintegy 120 magyar él, akik 1990-ben megalapították a Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetségét. A Szövetség működésének célja - a nemzeti öntudat megőrzése, az anyanyelv ápolása, a magyar kultúra és tudomány népszerűsítése.

A Szövetség a Litvániai Nemzeti Kisebbségek Hivatala védnöksége alatt alakult meg és tagja a Litvániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsának, együttműködési kapcsolatot tart a Litvániában élő más nemzeti kisebbségek szervezeteivel.

A Szövetség működését, a Litvániában élő magyar fiatalok továbbtanulását támogatja Magyarország Művelődési és Közoktatási Minisztériuma és segíti, hogy fiataljaink a Debreceni Nyári Egyetemen tökéletesítsék magyar nyelvtudásukat, illetve a Magyar Nyelvintézeti előkészítő után Magyarország egyetemein és főiskoláin folytathassák tanulmányaikat.

Évek óta gyümölcsöző a kapcsolat Budapest Főváros Önkormányzata F?polgármesteri Hivatalával. Fiataljaink rendszeresen vesznek részt a főváros Vendégségben Budapesten c. hagyományos rendezvényén. A rendkívül gazdag program különleges lehetőséget nyújt a magyar nyelv, a történelem és a kultúra jobb megismerésére, az európai országok magyar fiataljainak személyes ismerkedésére.

Szövetségünk méltóan újította fel névadója, Báthory István emlékét: születésének 460. évfordulója tiszteletére, az egyetem alapításának 415. évfordulója alkalmából Báthory emlék-konferenciát kezdeményezett. A konferencián ismert magyar, litván és lengyel történészek tartottak érdekes előadásokat. Ebből az alkalomból avatta fel Jávorszky Béla Helsinki Nagykövet a Magyarország és Litvánia együttes támogatásával elkészített impozáns, fehér márvány Báthory-emléktáblát a Báthory alapította Vilniusi Egyetem díszudvarában.

Göncz Árpád köztársasági elnök 1997. évi hivatalos Litvániai látogatása újabb lépés volt a két ország kapcsolatainak megerősítésében, s ezt több rendezvény kísérte. Ebből az alkalomból adták ki a Litvániai Nemzeti Kisebbségek Hivatalának anyagi támogatásával az első Magyar-Litván Litván-Magyar kisszótárt, melynek szerkesztéséért a Magyarok Világszövetsége 1998-ban Rubazeviciené Homoki Máriát a Magyar nemzetért ezüst emlékéremmel tüntette ki. A látogatás tiszteletére volt megrendezve Vilniusban, a Nemzeti Mažvydas Könyvtárban a Magyar irodalom litván nyelven c. könyvkiállítás, melyen magyar írók és költők több mint ötven litvánra lefordított könyve került kiállításra. Göncz Árpád köztársasági elnök megtekintette a Báthory alapította Vilniusi Egyetemet is. Az egyetem rektorával való találkozáskor jött létre az a szóbeli megállapodás, hogy az egyetem a Litvániában élő - ahogy Göncz Árpád köztársasági elnök akkor megfogalmazta - „maroknyi magyarnak“ biztosít egy helyiséget a rendszeres összejöveteleik megszervezésére, a magyar kultúra és tudomány népszer?sítésére. A Magyar Köztársaság kormányának anyagi támogatásával ezt az elképzelést sikerült megvalósítani - Jávorszky Béla Magyarország tallinni nagykövete 2001. október 24-én ünnepélyesen felavatta a Vilniusi egyetemen a Litvániai Magyarok Báthory központját.

Szövetségünk, célkitűzéseihez híven ápolja a nemzeti hagyományokat, népszerűsíti a magyar kultúrát. Különös sikere volt a Petőfi Sándor halálának 150. évfordulója tiszteletére 1999-ben megrendezett Petőfi - a szabadság és szerelem dalnoka - a Litvániában él? nemzetek nyelvén c. költői est, melyen a költő versei litván, lengyel, orosz, ukrán, német és más nyelven hangzottak el. A rendezvényt Petőfi m?veinek kiállítása tette hangulatosabbá.

A Szövetség 2000. december 15-én ünnepelte Magyarország államiságának ezeréves évfordulóját, s egyben a szövetség működésének 10. éves jubileumát. Ebből az alkalomból tudományos szimpóziumot rendeztek, melyen ismert magyar és litván előadók tartottak érdekes előadásokat a jubileumhoz fűződő témakörben. Ezt követően a közönség meleg tapssal fogadta Nagy Csaba tárogatóművészt, aki Litvániában első alkalommal mutatta be ezt a különleges sorsú történelmi hangszert és csodálatos szép muzsikával hódította meg a hallgatók szívét.

Napjainkban új értelmet kapott Magyarország és Litvánia kapcsolata. Az 1992-ben aláírt magyar-litván alapszerződést 1997-ben a Magyar-Litván Kormányközi Kulturális, Tudományos és Oktatási Együttműködési Egyezmény aláírása követte, mely új lendületet adott a két ország kapcsolatának.

Kölcsönös a két ország fiataljainak egymás iránti érdeklődése. Együttműködési kapcsolat fűzi a Vilniusi Egyetemet a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemhez. A Budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán 1991 ősze óta oktatják a litván nyelvet, a Vilniusi Egyetemen pedig 1994-től oktatják a magyar nyelvet.

Anyagi lehetőségétől függően jelenteti meg a Szövetség lapját, a Litvániai Híreket.
A Szövetség rendezvényeit élénk érdeklődés kíséri, ezeket a Litván TV is rendszeresen közvetíti.

A Vilniusi egyetemen működő Báthory Kulturális Központ a szövetség rendezvényeinek állandó bázisa, itt kap helyet a Szövetség könyvtára, s a Báthory emlékanyag állandó kiállítása. A Magyarország és Litvánia együttes támogatásával létrehozott Központ méltóan tükrözi a két ország közös törekvését: ápolni a két nép egymás iránti tiszteletét, megőrizni a hagyományokat, megóvni a közös kulturális értékeket a jövő nemzedék számára, így váltani valóra Báthory Istvánnak, 1584-ben, az erdélyi hármas tanácshoz küldött levelében megfogalmazott szellemi örökségét:

„Az, kik élünk, és Isten gondviselést bízott ránk, nem csak magonknak, sem csak az mi időbelieknek kellene élnünk, hanem utánunk valóknak is“.

Történelmi múlt

Bár Magyarországnak és Litvániának soha nem volt közös határa, a két nép kapcsolata és rokonszenve a történelmi időkig nyúlik vissza.

A litvánok magyarok iránti megkülönböztetett rokonszenvének történelmi jelét találjuk Vilnius központjában, a XIV. században épült és többször felújított Székesegyházban, melynek egyik védőszentje Szent László (kb. 1040-95) magyar király. Emlékét, a XVIII.sz. végén tiszteletére épített kápolnában ma is kegyelettel őrzik.

A történelem során a litván Jogaila (Jagelló) uralkodóházból Magyarországnak három uralkodója is volt: I. Ulászló (1440-1444), II. Ulászló (1490-1516) és II. Lajos (1516-1526). Ugyanakkor Litvánia történelmi múltjában is több magyar származású kíváló személyiséggel találkozhatunk.

Magyar származású volt Hedvig (kb.1373-1399), I. (Nagy) Lajos magyar király leánya, aki 1384-től Jadwiga néven lett lengyel királynő. Életéről, a XIV-XV. századi írott források ellentétes jellege miatt, nincs egységes vélemény. Az akarata ellenére létrejött érdekházasság, melyben a nagyon fiatal Hedvig inkább politikai eszköz volt, nem hozott számára boldogságot. Rövid életének csak későbbi éveiben lett szorosabb kapcsolata Litvániával, ekkor támogatta a keresztséget felvevő egyházat, a kolostorokat és a papok képzését.

Litvánia történelmében kiemelkedő szerepet játszott Báthory István (1533-1586) Erdélyi fejedelem - Litvánia nagyfejedelme és Lengyelország királya. Különös érdeme, hogy megerősítette a litván államot, annak igazságügyi rendszerét, az ország hadi erejét.

Uralkodásának tíz éve alatt sok újítást vezetett be, így például, az új, Gergely naptárt. 1579. április 1-én kelt alapítólevelével különleges jogokat élvező egyetemi rangra emelte a jezsuiták Vilniusi kollégiumát, a Litván Nagyfejedelemsé „dicsőségére és hasznára“, így alapítva meg Európa egyik legrégibb egyetemét, az Almae academica et universitas Vilnensis-t. Célja az volt, hogy a szegényebb diákok is elvégezhessék tanulmányaikat, de emellett az egyetem „olyan legyen Északon, akár egy tisztás, ahová, mint a jó tudományok vásárára, gyűljenek össze a környező vidék diákjai tudományt és katolikus hitet meríteni” - írta alapítólevelében „Stephanus Rex“.

Ahogy a mai litván történészek írják, Báthory István Litvánia utolsó nagy uralkodója volt, de emléke nincs kellőképpen megörökítve Litvánia történelmében. A. Sapoka, ismert litván történész, 1936-ban kiadott könyvében ezt írja: „Báthory István volt Litvánia utolsó tekintélyes uralkodója. Idegen országból származott, s a litvánok kezdetben nem akarták elismerni, de később nagyon közeli kapcsolatba került Litvániával. Nagyok az ő érdemei“.

Sok legenda fűződik Bekes Gáspár (1520-1579) erdélyi főnemes nevéhez, aki korábban János Zsigmond bizalmas tanácsosa volt és Habsburg támogatással megkísérelte Báthory István fejedelemségének megdöntését. Miután 1575-ben Kerelőszentpálnál csatát vesztett, kibékült Báthoryval és lengyelországi magyar zsoldosainak főparancsnoka lett. Kítűnő hadvezér volt és 1579-ben, Polock város támadásánál szerzett érdemei elismeréseként Litvánia szenátusától állampolgárságot és földbirtokot kapott. Bekes nevét őrzi a Vilnius óvárosi részén, a Vilnelé folyó jobb partján lévő három domb egyike, amelyen valaha sírja állt. Mivel Bekes az arianizmus híve volt, Báthory itt temettette el és sírja fölé torony alakú síremléket állíttatott. Akkor kapta a domb a Bekes nevet. A síremlék a XIX. századig fennállt, de a Vilnelé folyó idővel alámosta a dombot, s az leomolva, maga alá temette a kőtömböt.

A magyarok Litvániában való jelenlétének mai kutatásai - dr. Szögi László történelemtudós, az ELTE Könyvtár igazgatója feltárásai - azt bizonyítják, hogy a Vilniusi egyetemen, akárcsak Európa többi egyetemein is, már Báthory uralkodása idején tanultak magyar diákok.

A későbbi századok folyamán magyar kereskedők, iparosok járták a litván városokat-falvakat, áruikat és szolgáltatásaikat kínálva a helybeli lakosságnak. Később Litvániában a más nemzetiségű vándorkereskedőket is „magyaroknak“ titulálták.

Közelmúlt és jelen

A XX. században a magyarok Litvániába az I. és II. világháború eseményei révén kerültek.

Érdekes Benediktas Urbonas plébános élettörténete. Édesapját, a fiatal pedagógust, az I. világháború kitörése után katonai szolgálatra mozgósították a cári orosz hadseregbe - abban az időben Litvánia Oroszország kötelékében volt - és nagyon hamar a fronton, a harcok kellős közepén találta magát. A Szambori ütközetnél osztrák-magyar fogságba esett. Fogolytársaival Magyarországra, egy nagybirtokra szállították őket. Mivel több nyelvet beszélt - s nyelvérzékének hála, megtanulta a magyart is - a rabok felügyeletével lett megbízva. Itt, immár másodszor, s egész életére szólóan esett ismét „fogságba“: beleszeretett Zapfel Máriába, a nagygazda ügyintézőjének szép leányába. Mária családja burgenlandi származású volt, ő maga is Ausztriában született. A fiatalok rövidesen örök hűséget esküdtek egymásnak. Hét év mulva a család - a szülők és két kislányuk - visszatért Litvániába, ahol még három gyerekük, közöttük Benediktas is, született. Papi hivatást választott, s már felnőttkorban, édesanyja iránti tiszteletből megtanulta a magyar nyelvet. „Bár édesanyám hamar megtanult litvánul, én még emlékszem rá, hogy szüleink egymás között magyarul beszéltek. Különösen akkor, ha nem akarták, hogy mi, gyerekek, megértsük“ - emlékezett gyermekkorára Benediktas Atya.

Benediktas Atya 1998 októberében ünnepelte pappá szentelésének aranyjubileumát. Az ünnepségen édesanyjától örökölt szép hangján, lelkesen énekelte gyermekkora kedvenc magyar népdalait. E szép jubileum alkalmából tisztelettel köszöntötte Benediktas Atyát Pátkai J. Róbert, Angliai Evangélikus Püspök, az MVSZ egyházi ügyeinek referense és Bakos István, az MVSz főtitkára.

A másik érdekes történet - a Nagy családé - szintén az I. világháborúval kapcsolatos. A háború elől menekülő litván hajadont Ulan-Ude-ben hozta össze sorsa a Rábakethelyi születésű Nagy Kálmán hadifogollyal. A fogságból való szabadulás után a család Magyarországon, majd Litvániában élt. Kálmán megtanulta a litván nyelvet. Nyitott, vidám természetű volt, mindenki szerette-tisztelte. Később felvette a litván állampolgárságot, s a családnév litván végződést kapott. Igy lett neve litvánul Nagys (ejtsd: Nágisz). Csak idős korában, 1964-ben, röviddel halála előtt látogathatott el ismét szülőföldjére. Fiai és unokái ápolják a kapcsolatot magyarországi rokonaikkal.

A magyar fiatalok egy népesebb csoportja a II. világháború után került Litvániába, Magyarország határain kívül rekedt és Ukrajnához csatolt területeiről. Bár Kárpátalján voltak magyar nyelvű középiskolák, de az egyetlen Ungvári Egyetemre, ahol az oktatás orosz és ukrán nyelven folyt, a magyar anyanyelvű diákoknak szinte lehetetlen volt bejutni. Így, a továbbtanulás lehetőségét keresve, vándoroltak el a fiatalok „Keletre“. Legközelebb Lemberg, utána Kijev egyeteme volt, de a magyarok mindig is különös rokonszenvet éreztek a balti országok - Tallin, Riga, Vilnius - iránt. Így kerültek távolra szülőföldjüktől Beregszász, Ungvár, Munkács, Nagyszőlős fiataljai, akik egyetemi éveik alatt megtanulták a befogadó ország nyelvét, családot alapítottak, beilleszkedtek a társadalomba. Korunk kommunikációs és utazási lehetőségei új lehetőséget nyitnak a litván és magyar fiatalok találkozására, ismerkedésére. Napjainkban Magyarországról és Erdélyből kerülnek el magyar származású fiatalok Litvániába, akik tovább építik-szépítik a kis magyar közösséget.

Napjainkban élénken fejlődik Magyarország és Litvánia kapcsolata: Vilniusban megnyilt a magyar Kereskedelmi Szolgálat irodája., ez év őszétől pedig - Juhász Sándor nagykövet vezetésével megkezdte működését Magyarország Litvániai Nagykövetsége.


Téli program:
Mikulás ünnepség: 2003. 12. 5-én 17.30 órakor a Báthory-teremben.
     
     
  Postacím:

Universiteto 5, Filfak. dek.
2734 Vilnius, Lithuania

 
  Telefon: +370 5 2732391  
  Honlap:  
  Elektronikus posta: LVD@takas.lt  
     
 
Elnökség
 
     
  Elnök:
R. Homoki Mária  
       
  Elnökségi tagok:

Petrauskiene Turai Leda

Rubazevicius Jurgis

 
     
 

-------- Lap tetejére