Az anyanyelvüket ma is beszélő magyarok legnagyobb része a Vajdaságból jött Boszniába, Jugoszlávia létrejötte (1920), illetve a második világháború után. Bosznia-Hercegovina és Magyarország kapcsolatai visszanyúlnak a XII. század elejéig. Az említett országok kapcsolatai – a török hódítások idejéig, pontosabban Jajca vára végleges török kézre kerüléséig (1527) – sokszor sorsdöntő szerepet játszottak Bosznia történelmében.
A dinasztiák tagjai közötti házasságkötések; a magyar királyok hódító, valamint a bogumil eretnekek ellen vezetett keresztes hadjáratai; később a török előrenyomulás megállítása céljából vívott harcok Bosznia területén a két ország közötti kapcsolatok fontosságát igazolják а XVI. század közepéig. A magyar király Boszni nagyrészének végül is hűbérura volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A magyar befolyás Bosznia északi részén lényegében nem is szakadt meg a török hódításokig. Biztosra vehető, hogy azokban az időkben jelentős számban maradt Boszniában a hadseregből elmaradt várőrségi magyar katona, még akkor is, ha a katonaságnak valószínűleg csak kisebb része volt magyar. A századok folyamán ezek a magyar katonák beolvadtak az itteni szláv népekbe.